A Szegedi Tudományegyetem (korábban József Attila Tudományegyetem)
Kísérleti Fizikai Tanszékének története


A Magyar Királyi Ferencz József-Tudományegyetemet az 1872. évi XIX. magyar törvény kolozsvári székhellyel, Erdélyben alapította meg. Ezzel háromszáz esztendôs kívánság teljesült. Erdélyben ugyanis, mióta az a törökök hódítása és Magyarország 1541. évi feldarabolása következtében külön nemzeti magyar fejedelemséggé alakult, többször gondoltak egyetem, vagy legalább ezt megközelitô fôiskola felállítására.
Az egyetem négy karra oszlott: jog- és államtudományi, orvostudományi, bölcsészet-, nyelv- és történettudományi, valamint matematikai és természettudományi kar. (1951-ben az Orvostudományi Kar kivált az egyetem kötelékébôl, és ettôl kezdve önálló Orvostudományi Egyetemként működik, általános orvosi és gyógyszerészeti fakultással.) A kinevezett negyven tanárt gróf Mikó Imre királyi biztos 1872. október 19-én föleskette, megalakultak az egyetemi hatóságok, s november 11-én megkezdôdtek az elôadások 269 beírt hallgatóval. A király, I. Ferencz József 1884. január 4-én megengedte, hogy ez az egyetem örök idôkre a Magyar Királyi Ferencz József-Tudományegyetem nevet viselje, magát az alapító levelet 1897. november 1-én adta ki.
A kolozsvári egyetemet az elsô világháborút követôen 1920. február 1-én Ferdinánd román király immár saját magáról elnevezve, mint Erdély román egyetemét nyitja meg, ahol a továbbiakban az oktatás román nyelven folyik, s amely sohasem tekintette magát a régi egyetem jogutódjának.
Lelkes tanárok és diákok csapata, akik jobban vonzódtak a magyar oktatáshoz, 1919-20. tanév második félévében az áttelepített tudományos felszerelés birtokában, a jogfolytonosság fenntartása végett az oktatást Budapesten az ún. Pedagógiumban és az I. kerületi gimnáziumban kezdik meg. Idôközben Szeged szabad királyi város meghívására tárgyalások kezdôdtek az egyetemnek Szegeden való elhelyezése érdekében, s a kolozsvári Magyar Királyi Ferencz József-Tudományegyetem ideiglenesen Szegeden nyer elhelyezést.
Horthy Miklós kormányzó 1921. október 9-én nagy ünnepségek közt átadja az egyetemet hivatásának, mire az a régieket kiegészítô új tanerôkkel 1921. október 12-én, alapításának 50. évében megkezdte működését Szegeden.
A még kolozsváron működô egyetemen a fizika tanítása Abt Antal (1828-1902) professzor kezében van, aki a századfordulóra, jól felszerelt szertárral, megteremti a korszerű fizikaoktatás feltételeit.
1904-tôl a magyar fizikatörténetben tanárként és tankönyvszerzôként egyaránt számontartott Tangl Károly (1869-1940) követi ôt a fizika katedráján, aki tudományos munkára serkentô atmoszférát teremt intézetében. Nagy érdeme, hogy jó érzékkel választja ki és veszi maga mellé a tehetséges fiatalokat: Pogány Bélát, Gyulai Zoltánt, Ortvay Rudolfot. Ők késôbb Szegedre is követik az egyetemet.
A kolozsvári múlttól elválaszthatatlan az elméleti fizikát tanító Farkas Gyula személye. Az 1921-es egyetem-áthelyezés alkalmával a fizika körébe tartozó tárgyak: kísérleti természettan, kísérleti természettani gyakorlatok, illetve elméleti mechanika és elektrodinamika. Oktatásukat három intézet látja el. A Természettani Intézet, a Gyakorlati Fizikai és Elektrotechnikai Intézet valamint a Matemaikai Szeminárium.
A Szegedre áttelepült egyetem - akkor még - Természettani Intézetének elsô vezetôje Pogány Béla (1887-1943) volt.
1923. augusztusában Pogány Bélát nyilvános rendes tanárrá nevezik ki a Műegyetemen, így megválik Szegedtôl.
Gyulai Zoltánról e helyütt nemcsak azért kell írni, mert Pogány Béla halálát követôen rövid ideig (1923-24. tanév) ô is volt (megbízott) tanszékvezetôje a Természettani Intézetnek, hanem azért is, mert munkásságának kilenc termékeny éve kötôdik Szegedhez. Gyulai Zoltánt 1935-ben a debreceni egyetemen az Orvoskari Fizikai Intézet igazgatójává nevezik ki, ekkor kerül el Szegedrôl.
Közben, 1924-tôl Fröhlich Pál (1889-1949) tölti be a Természettani Intézet vezetôi tisztét.

Az 1929-ben kirobbant gazdasági világválság egyetemünk fejlôdését is nagymértékben visszavetette.
Ugyancsak nagy károkat okoztak a fizikai intézeteknek az 1944. tavaszán hozott kiürítési rendelkezések is. Az a hír járta, hogy az egyetemet a németországi Halle-ba telepítik. Fröhlich professzor irányítása mellett meg is kezdôdött a dologi javak szállításra történô elôkészítése. Az intézetben akkor végzôs tanárjelöltként dolgozó Szalay László professzortól tudom, hogy Fröhlich - bízván a dolgok jobbra fordulásában - csak olyan eszközöket, könyveket csomagoltatott el, amelyekbôl maradt még, vagy remélte, hogy könnyen pótolhatók lesznek. Az értékesebb műszereket és könyveket az egyetem egyik alagsori laboratóriumába (ma műhelyként funkcionál) rejtették el, ahol még az utcára nyíló ablakokat is befalaztatták.
A személyi kiürítéssel alig maradt ember az intézetben. Akik maradtak, azok október 10-ét, a város szovjet megszállását követôen propuszk (engedély) birtokában bejárhattak az intézetbe dolgozni. A Kísérleti Fizikai Intézet elsô emelete kórházi irodaként működött.
Az oktatás már kb. november közepén megindult, az oktatókat és a hallgatókat a sajtó útján hívták vissza az egyetemre. A frontvonalak közelsége miatt természetesen ekkor még csak a szegedi vagy Szeged környéki hallgatók folytathatták tanulmányaikat. Az elüldözött vagy hadifogságban levô oktatók 1945. tavaszán térhettek vissza Szegedre.
Ekkor Fröhlich professzor is visszaveszi az intézet vezetését, rengeteg órával terhelten és a kutatás elemi feltételeinek hiányával küszködve. Minden idejét és energiáját az oktatás megszervezése köti le. A vizsgálatokban és a dolgozatokban munkatársként új nevek jelennek meg (Gombay Lajos, Szalay László, Kövesdi Pál), ám a kutatások fellendülését már nem érheti meg. Halálával olyan negyedszázad zárul le a szegedi kísérleti fizika életében, amely jelentôs eredményekkel gazdagította a tudományos világot, s amelynek során felnevelkedett a szegedi fizikai kutatások második nagy korszakában tevékenykedô fizikusgeneráció.

1950-ben Budó Ágoston lesz a Szegedi Tudományegyetem Kísérleti Fizikai Intézetének vezetô professzora, melyet 1969-ben tragikus hirtelenséggel, szívroham következtében bekövetkezett haláláig tölt be.
Halála után a lumineszcencia-kutatások területén akkor már szaktekintélynek számító Ketskeméty István professzor veszi át az intézet és a tanszéki akadémiai kutatócsoport vezetését.
Ketskeméty István (1927-2007) Budó Ágoston legközelebbi, legeredményesebb munkatársa volt. Az 1954-tôl kezdôdô szekunder lumineszcencia-kutatások az ô kezdeményezésére indulnak el, és tevékeny részvételével a mai napig az egyik tudományos profilt jelentik Szegeden.
Ketskeméty István kezdeményezett 1966-ban lézervizsgálatokat a tanszéken. Az általa vezetett kutatócsoportban nôtt fel az a fizikusgárda, akik ma már Bor Zsolt akadémikus vezetésével professzionális szinten végzik a lézervizsgálatokat.

1989-ben a Kísérleti Fizikai Tanszék a kutatási témák specializálódása és az oktatási feladatok differenciálódása következtében kettévált. Az "új" Kísérleti Fizikai Tanszék vezetôje Hevesi Imre professzor, az Optikai és Kvantumelektronikai Tanszék vezetôje Bor Zsolt akadémikus lett.
A Kísérleti Fizikai Tanszék fô kutatási profilja a lézer-anyag kölcsönhatás vizsgálata. Hevesi Imre professzor a 70-es évek elejétôl irányítja a szilárdtestfizikai, illetve félvezetôfizikai kutatásokkal foglalkozó csoport munkáját. Ez a csoport nemzetközileg is elismert eredményeket ért el a különbözô félvezetô kristályok és rétegek elôállításában, a fény és az anyag kölcsönhatásakor fellépô abszorpciós mechanizmusok felderítésében, optikai konstansok meghatározására vonatkozó új módszerek kidolgozásában, a fizikai tulajdonságok anyagösszetételtôl való függésének és a töltésszállítás mechanizmusának kutatásában.
A 70-es évek végén indultak be a lézerfény és az anyag kölcsönhatásának vizsgálatával foglalkozó kutatások, amelyek nemzetközi együttműködés keretében (a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Általános Fizikai Intézete, Moszkva) rövid idô alatt jelentôs eredményekre vezettek.
A Kísérleti Fizikai Tanszéken működik a fizika tanítása kérdésével foglalkozó Szakmódszertan, s a tanszék látja el a csillagászati ismeretek oktatását is. Jelentôs esemény, hogy 1991-ben Újszegeden, az Egyetemi Füvészkert szomszédságában felépült egy csillagvizsgáló, a JATE által 1990-ben alapított Szegedi Csillagvizsgáló Alapítvány jóvoltából. 1999 őszétől beindították a csillagász szakos képzést.

1994-től Szatmári Sándor professzor vezeti a tanszéket. A nagyintenzitású lézerlaboratórium világszínvonalú berendezésekkel gazdagodott. A lézerek alkalmazása szakterület mellett a zajkutató- és a csillagász csoport is kiemelkedő eredményeket ért el.

forrás: dr. Farkas Zsuzsa: Fizika, A Szegedi Tudományegyetem múltja és jelene 1921-1998. (325-342. oldal)  Officina Nyomda Kft.Szeged, 1999
A fotók dr. Molnár Miklós munkája.