Ketskeméty István (1927-2007)
Ketskeméty István Budó Ágoston
legközelebbi, legeredményesebb munkatársa volt. Az 1954-tôl
kezdôdô szekunder lumineszcencia-kutatások az ô
kezdeményezésére indulnak el, és tevékeny
részvételével a mai napig az egyik tudományos
profilt jelentik Szegeden. Az ebben a témában elért
eredmények a lumineszcencia fenomenológiai elméletének
alapvetô tételei. Az 1950-es évek második felében
a keverékoldatok lumineszcenciájával, majd a molekulák
közötti energiaátadással foglalkozik, késôbb
- a 60-as évek elején - a fluoreszkáló oldatok
energia-hatásfokának felsô korlátjára
vonatkozó termodinamikai meggondolásai keltenek élénk
nemzetközi visszhangot. Ebben a munkában nagy részt
vállalt Farkas Éva is. "A molekuláris lumineszcencia
fizikai alapjai, különös tekintettel a fluoreszcencia-jellemzôk
meghatározására és azok közötti kapcsolatokra"
címû akadémiai doktori disszertációját
1964-ben védte meg. A legutóbbi idôben Ketskeméty
István kutatásainak fô területe a lumineszcencia
hatásfokának vizsgálata és a bikromatikus lézerfestékek
spektroszkópiai tanulmányozása volt.
Mindemellett évtizedeken keresztül oktatta a fizikus hallgatókat
és fizika szakos tanárjelölteket, - engedtessék
meg a szubjektív hangvétel az egykori hallgatónak
(a szerzõ: Farkas Zsuzsa) - páratlan szakmai igényességgel,
aprólékossággal, precizitással és hallatlanul
finom humorérzékkel.
1966-ban lézervizsgálatokat kezdeményezett a tanszéken.
Az általa vezetett kutatócsoportban nôtt fel az
a fizikusgárda, akik ma már Bor Zsolt akadémikus vezetésével
professzionális szinten végzik a lézervizsgálatokat.
A klasszikus lumineszcencia-kutatások folytatása mellett
az elért eredmények és az összegyûlt tapasztalatok
új tudományterületek felé történô
elmozdulásra nyújtottak lehetôséget. Az egyik
ezek közül a lumineszcencia alkalmazása a biológiában,
különösen a fotoszintézis területén.
Az ezirányú kutatások 1969-ben, a Biofizikai Tanszék
Szalay László professzor vezetésével történô
megalakításával teljesedhettek ki.
