Budó Ágoston (1914-1969)
Budó Ágoston (1914-1969) fizikusi pályája rendhagyó módon indul. A szülôi rábeszélés a jogászi pálya felé tereli, ahol az elsô félévben jelesen kollokvál. Ezt követôen azonban részt vesz az Eötvös Loránd Matematikai és Fizikai Társulat által megrendezett, elsôévesek számára kiírt versenyen. S a társulat akkori elnöke, Rados Gusztáv neki, a joghallgatónak nyújthatta át a fizikai elsô díjat. Ezt az eredményt szülei is respektálták: Budó Ágoston matematika-fizika szakos hallgató lett a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen.
Még egyetemistaként bekapcsolódik a műegyetemi molekula-spektroszkópiával foglalkozó kísérleti kutatómunkába Schmid Rezsô mellett. Dolgozata jelenik meg a nemzetközi hírű, nagy tekintélyű Zeitschrift für Physik folyóiratban. A cikk a kétatomos molekulák spektrumaiban mutatkozó finom szerkezetrôl szól. A jól induló tudományos pálya két éves ösztöndíjjal jutalmazza. Az egyiket itthon, a másikat Berlinben, a Vilmos Császár Fizikai Intézetben tölti, amelynek igazgatója a Nobel-díjas Peter Debye. Debye professzor mellett tudományos témát kell változtatnia. "Kötelezô" programja a dielektrikumok fizikája lesz: a molekulák nagyfrekvenciás elektromos térben való viselkedését tanulmányozza.
1938. nyarán tért haza. A Műegyetem Fizikai Tanszékén mint úgynevezett "fizetéstelen" tanársegéd kapott kinevezést. Így nappal a Dohány utcai iparitanuló iskolában és a Reáltanoda utcai gimnáziumban óraadó tanárként tanít, éjszakánként pedig kutat, újra molekulaspektroszkópiával foglalkozik. Ezeket a vizsgálatokat, amelyeket elsôsorban Kovács Istvánnal közösen folytatott, majdnem húsz évig, szegedi professzorsága idején is műveli. Molekulaspektroszkópiai eredményeiért 1951-ben Kossuth-díjat kapott. 1940-ben kerül Szegedre, az Állami Polgári Iskolai Tanárképzô Fôiskolára (jelenleg Juhász Gyula Tanárképzô Fôiskola), fôiskolai tanárnak.
Itt kezdi el tankönyvírói tevékenységét, itt készülnek azok a jegyzetek, amelyeket késôbb egyetemi tankönyvekké fejleszt. A Kísérleti Fizika három kötetébôl nemzedékek tanulták és tanulják a fizikát. (Az optikát és atomfizikát tartalmazó harmadik kötetet már nem tudja befejezni, ez halála után Mátrai Tibor társszerzôi, valamint Ketskeméty István és Nagy Elemér lektori munkája eredményeképpen jelenhet meg.) Budó Ágoston rendkívüli következetességgel, tudományos lelkiismeretességgel ír és fogalmaz. Naponta egy oldal készül el a "Budóból". Precizitására jellemzô, hogy nem egy alkalommal a már teljesen kész tudományos munka vagy tankönyv-részlet megírása során napokon keresztül megáll egy két-háromsoros mondatnál és azt újra meg újra megfogalmazza, amíg el nem éri, hogy minden árnyalatában pontosan azt fejezze ki a mondat, amit szándékában állt elmondani.
A szegedi fôiskoláról 1949-ben rövid ideig a debreceni tudományegyetem Elméleti Fizikai Intézetébe kerül tanszékvezetônek. Itt írja a híres Mechanika tankönyvet, amely német nyelven is négy kiadásban jelenik meg. Debrecenbôl 1950-ben kerül vissza Szegedre, akkor már a Kísérleti Fizikai Intézet élére, amelynek 1969-ben bekövetkezett haláláig tanszékvezetôje lesz.
Budó professzor vezetésével megkezdôdik a tudományos munka feltételeinek a megteremtése. Mivel a tanszéken a fluoreszcencia kutatásának már voltak hagyományai, volt néhány jó minôségű spektroszkópiai eszköz az 1931. évi Rockefeller-alapítvány jóvoltából, s az intézet munkatársai is a fénytani vizsgálatok területén voltak leginkább járatosak, ezért újra tudományos témát váltott. A lumineszcens jelenségek vizsgálatával kezdett ô is foglalkozni, de a zselatin helyett a sokkal egyértelműbb feltételeket biztosító tiszta oldatok vizsgálatát választotta. A vizsgálatok középpontjába az oldatok fluoreszcencia-polarizációja került.
1950 végén a Kísérleti Fizikai Intézetet is bevonták az aspiránsképzésbe. Budó Ágoston nagy gondot fordított fiatal kollégái munkájának megszervezésére. Az aspiránsi témák kialakítása már az új kutatási irányt tükrözte. Lemondva korábbi témáiról Budó professzor a lumineszcencia-vizsgálatok módosított programja mellett foglalt állást. Más kutatást adott körülmények között nemzetközi színvonalon nem is igen lehetett volna végezni az intézetben. Az elsô tudományos téma, az oldatok lumineszcenciája polarizációjának tanulmányozását Ketskeméty Istvánra, a fiatal aspiránsra bízta Budó professzor. A témaválasztásban valószínűleg szerepet játszott a Debye intézetben általa korábban vizsgált dielektromos relaxáció jelensége és az oldatok lumineszcenciája rotációs depolarizációjának leírására szolgáló módszerek hasonlósága. (Mindkét jelenségcsoportban az oldott állapotban levô molekulák Brown-féle forgó mozgása játszik szerepet.)
A molekuláris fluoreszcencia kutatásának elsô részletes dokumentuma Ketskeméty István 1954-ben megvédett kandidátusi értekezése, amelyben az abszorpciós és a fluoreszcencia-spektrum között fennálló tükörszimmetria-törvényt, valamint a molekulákhoz rendelhetô abszorpciós és emissziós oszcillátorok természetét vizsgálta. Az 1954-tôl kezdôdô idôszakban ezután a szekunder lumineszcencia tanulmányozásához kezdett a Budó Ćgoston által vezetett munkacsoport: Dombi J., Gáti L., Hevesi J., Horvai R., Ketskeméty I., Kozma L., Marek N., Szalay L., Szöllôsy L.
Ezekben a vizsgálatokban már alkalmazást nyertek az 1951-54. között megépített spektrofotométerek és lumineszcencia-polarizációt mérô fotoelektromos készülékek.
A szekunder lumineszcencia kérdéskörében korábban az irodalomban csak kvalitatív megállapításokat tartalmazó dolgozatok jelentek meg. Elsôként a Budó vezette munkacsoport publikált olyan kvantitatív eredményeket, amelyek segítségével pontosan ki lehetett számítani, hogy a megfigyelésre jutó lumineszcencia-sugárzásban mekkora a szekunder és primer, a tercier és szekunder stb. lumineszcenciafény intenzitásviszonya.
Budó professzor 1961. márciusában elhangzott akadémiai székfoglalójában ismertette az addig elért eredményeket, részletesen kitérve a valódi lumineszcencia-jellemzôk meghatározásának fontosságára és a meghatározás módjára.
Kutatómunkáján túlmenôen Budó Ágoston széleskörű tudományszervezôi tevékenységet is folytatott.
1960-ban megalakult a Magyar Tudományos Akadémia Lumineszcencia és Félvezetô Tanszéki Kutató Csoportja, (ma MTA Lézerfizikai Tanszéki Kutatócsoport), amelynek vezetôje Budó Ágoston lett. Mint az intézet igazgatója biztosíthatta a szellemi kapacitás koncentrációját, a csoport kutatási lehetôségeit pedig elônyösen befolyásolta Budó személyes jelenléte 1961-tôl az Akadémia elnökségében. Mint a kutatócsoport neve is utal rá, a tanszéken intenzív és eredményes félvezetô-vizsgálatok is folytak Gombai Lajos, Gyulai József és Hevesi Imre révén. Ezek támogatása is szívügye volt Budó professzornak.
Sokat fáradozott a vidéken elsôként Szegeden létrehozott Akadémiai Bizottság megalapításáért, amelynek elnöki tisztét haláláig ugyancsak ô töltötte be. Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat Csongrád megyei Csoportjának 1950-tôl haláláig szintén elnöke volt. Az ô javaslatára hirdeti meg az ELFT Csongrád megyei Csoportja a Jedlik Ányos feladatmegoldó versenyt az 1960-as évek elején. (A verseny elsô szervezôje a legendás fizikafeladat-megoldó délutánokat tartó Bor Pál fôiskolai tanár volt.) Ez a verseny 1975-tôl, emléket állítva Budónak, az ô nevét vette fel.
Pedagógusi feladatát sohasem tekintette mellékesnek, a rá jellemzô végtelen alapossággal, precízséggel művelte. Nagy gondot fordított az elôadásain bemutatandó demonstrációs kísérletekre. Ebben a munkában Sárkány Béla volt a jobbkeze.
Egyik tanítványa, Dániel József így emlékezik elôadásaira: "Halkan, lassan beszélt, nem töredezetten, de éreztük, hogy minden szót gondosan megválasztott. Amit Budó professzor megfogalmazott, arról tudtuk, hogy azt nyelvileg tökéletesebben kifejezni nem lehet. Elôadásának minden mondata szuggesztíven sugallta: elfogadni csak a gondolat legjobb nyelvi approximációját szabad."
Budó Ágoston 1969-ben tragikus hirtelenséggel, szívroham következtében halt meg.